Az acélcsövek állványzatának alapvető bemutatása

Az állvány egy olyan szerkezeti keret vagy munkaállvány, amely megbízható csatlakozásokon keresztül rudacskákból és tartozékokból áll, ellenáll a megfelelő építési terheléseknek, biztonsági védelmi funkciókkal rendelkezik, és működési feltételeket biztosít az épületek építéséhez. Felállítási helyzet szerint külső állványzatra és belső állványra oszlik; különböző anyagok szerint fa állványzatra, bambusz állványra és acélcső állványra osztható; szerkezeti forma szerint oszlopos állványzatra, híd állványzatra, portál állványzatra stb.
Az állványzat a Shen Nong fakitermeléséből és gyógynövények felállításából származik. Emellett azt is elmondják, hogy 1911-ben FB Gilbreth kutatásokat végzett a kőművességről, ami az állványzat feltalálásához vezetett. A korai állványzatok főleg bambuszból és fából készültek. A 20. század elején a britek feltalálták a rögzítő{5}} típusú acélcső állványzatot. Az 1930-as években Svájc feltalált egy állítható acéloszlopot, amely az acéloszlopba épített spirálcső segítségével állította be az acéloszlop magasságát. Pontosabb és megbízhatóbb volt, mint a kötőelemek, és széles körben népszerűsítették a betonzsaluzat-tartó rendszerekben. Az 1960-as években a rögzítő állványzatok csatlakoztatási módja nagymértékben fejlődött. Az 1980-as évek óta Kína figyelemre méltó eredményeket ért el a fejlett és többfunkciós állványsorozatok kifejlesztésében. Az 1990-es évek után számos új állványt fejlesztettek ki, például a retesz{16}}típusú állványokat. 2013-ra több mint 100 professzionális állványgyártó működött Kínában.